• TÁMOP - 3.1.4.-12/2-2012-0201
  • _
  • _

Previous
Next





Színházba mentem!

Így szól a 2016/17-es színházi évaddal együtt útjára induló kampány szlogenje. A Magyar Teátrumi Társaság a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával olyan programot valósít meg, melynek célja a színházba járás népszerűsítése a fiatalok körében és a kíváncsiság felkeltése azokban is, akik nem, vagy csak ritkán választják ezt a szórakozási lehetőséget.

A Szabó Pál Általános Iskola és AMI tanulói már hosszú évek óta lelkes színházba járók.
A tavalyi évhez hasonlóan az idén is elmondhatjuk, hogy sok diákunk mutat érdeklődést a színházi előadások iránt, hiszen 83 mesebérletet vásároltak meg erre az évadra. Ennek nagyon örülünk mi nevelők és a szülők is, mert abból a kisiskolásból, aki megkedveli a színházat felnőtt korára rendszeres színházlátogató válhat. Ezenkívül nem minden család tud eljutni ilyen színvonalas pogramra. Gobbi Hildát  idézve: „A színház népnevelés. Mennél magasabb szintre tudjuk emelni, annál nagyszerűbb. De azt nem lehet, hogy csak és azonnal a magasabb szinten csináljuk.” Iskolánk fontos feladatának tekinti azt, hogy segítsük a gyerekek szabad idejének hasznos és tartalmas eltöltését és örülünk,
hogy a nagy távolság ellenére is ilyen sok gyermeket tudunk színházi élményhez juttatni.

Az első előadás szeptember 28-án volt. A széttáncolt cipellők című mesedarabot láttuk a Grimm testvérek meséjének újszerű feldolgozását.

Egy kis ízelítő a tartalomból: 

„Hegyekben állnak a lyukas, kopott cipellők a suszter (Vadász Gábor) műhelyében. Zsörtölődik a cipőkészítő, hogy hogyan is képes egyetlen leány ennyi munkával ellátni őt. Igen, egy királylány van e birodalomban, nem pedig tizenkettő, ahogy azt a Grimm-testvérek által jegyzett mesében olvashattuk.
A király (Tege Antal) próbálja megfejteni a rejtélyt, hogy vajon hova kódorog a lánya éjnek évadján, de a királylány semmire sem emlékszik, a misztérium felgöngyölítésére jelentkező hercegek feje pedig sorra a porba hull – itt jön képbe újra a cipőkészítő. Fél Áron (azaz a suszter) ki se látszik a munkából, ami a nyakába szakadt a királylány cipőinek képében, de egy nap meglátogatja egy boszorkány, ő is rásózná még a cipőjét. Na de milyen boszorkány. Az, hogy a nőnek öltöztetett Tege Antal játssza (őt is), már sejtet valamit, de ami a legszebb az egészben, hogy meg sem próbál úgy csinálni, mintha nem férfi lenne. Szóval, ez a boszorkány megajándékozza a cipőkészítőt egy láthatatlanná tevő köpennyel, így bevállalja, hogy megoldja a talányt. Tehát nem egy sokat látott katona ered a királylányok nyomába, hanem egy cipőkészítő követi az egy szem királylányt, Aurórát.

Auróra első színre lépése ámulatba ejtette a gyermek nézőket, hiszen egy végtelennek tűnő, többméteres uszályt húzott maga után – minél tovább tartott az uszály, annál nagyobb volt az ováció a nézőtéren. De a hosszú uszály nélkül is elmondhatjuk, hogy Tatár Bianka egy kiköpött hercegnő.
Nem csak a jelmez aratott nagy sikert, a díszlet is valami elképesztő volt, mindez Udo Herbster keze munkáját dicséri. Először a cipészműhelybe tekinthettünk be, ahol szó szerint hegyekben álltak a széttáncolt cipellők. A forgószínpados megoldásnak köszönhetően hamar egy új helyszínen, a király tróntermében találhattunk magunkat, ami később átadta helyét a királynő hálószobájának. Nem ilyennek képzel az ember egy uralkodói hálót: ruhák hevertek mindenfelé, a szekrényajtó tárva-nyitva, legalábbis első éjszaka. A második éjszakán, amit ott töltött Áron, már csak egy kupacban gyülekeztek a ruhák, a harmadik éjjel pedig már makulátlan rend fogadta cipőkészítőt, és végre a szekrény ajtaja is becsukódott – valamint így alakult át Auróra éjjeli viselete is a kényelmes pizsamából egy kacér kis hálóruhává.
Aki ismeri a történetet, tudja, hogy két világban játszódik: az egyik a földi, a másik pedig a rejtélyes, föld alatti világ. A Grimm-mesében a királynők, miután önszántukból lemásznak egy csapóajtón, egy ezüst-, egy arany-, majd egy gyémánterdőn haladnak keresztül, hogy eljussanak egy tóhoz, melyen tizenkét csónakban tizenkét herceg arra vár, hogy átvihesse őket a föld alatti palotába.
Itt viszont Auróra nem szabad akaratából lép át a másik világba, hanem felcsendül egy andalító zene, a királylány elalél, és magába szippantja az ágy. Áron utána veti magát, így megtudjuk, milyen helyre érkezik minden éjszaka a lány. Egy nagyon különleges, sakktábla-szerű fekete-fehér helyiségbe érkeznek, a plafonról alálógó gyökerek jelzik, hogy a föld alatt vagyunk.
Ott vár egy faágon ülve a tündér (Komáromi Anett), aki elhagyta fél pár cipőjét, ezért odalett az a képessége, hogy nesztelenül járjon-keljen, így hatalmas dörrenések jelzik lépteit. A fekete-fehér négyzetek egy része csapóajtót rejt, melyen keresztül Auróra, a nyomában pedig Áron egy újabb helyiségben köt ki.

A látvány egyszerre ámulatba ejtő és hátborzongató. A szobában egy kandallóban valódi tűz ég, a fények hol vörösek, hol zöldek, a falak feketék, közepén pedig ott táncol az öntudatlan Auróra, ráadásul nem egyedül – egy bőrruhás, cowboykalapos férfi vezeti őt. De amint lekerül róla a hatalmas kalap, már semmi mulattató nincs benne, hiszen ő maga az ördög, bizony, még szarvai is vannak. Gulyás Attila libabőröztetően jót alakított ebben a szerepben, a hangja, a mozdulatai, egyszerűen minden tökéletesen klappolt ehhez a démoni jelenséghez.

A darabban felcsendülő zenék is megérnek is misét, hiszen amennyi, hát annyiféle csendült fel. Fél Áron első dala a Disney-világ zenéire emlékeztetett, ízig-vérig mesemusical-hez illő dallamok. A boszorkány már valamiféle tucc-tucc zenére szövegelte el a varázsigét, nem kis derültséget váltva ki a nézők soraiból. A Démon dala pedig egyszerre volt kellemesen szép és baljóslatú. A zenéket Gulyás Levente szerezte, a magyar dalszöveget pedig Szente Béla írta.”

Összességében úgy gondolom, ezt a darabot mindenkinek látnia kell, aki szereti a fülbemászó dallamokat, az elképesztően látványos megoldásokat és persze a meséket.
Minden kisdiák és felnőtt is kellemes élményekkel telve tért vissza a hétköznapok valóságába.

Csillagné Baksa Margit
szabadidő szervező