Határtalanul Romániában
Örömmel töltött el bennünket, hetedikeseket az, hogy a Határtalanul program keretében tanulmányi kiránduláson vehettünk részt Romániában. Május 19-én indult el 31 vésztői diák a Szabó Pál Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolából négy pedagógussal. Már az első perctől kezdve nagyon tetszett minden. A hosszú buszos utazás alatt is sokat beszélgettünk, nevetgéltünk, jól éreztük magunkat. Sétáltunk a közeli városban, Nagyváradon, megnéztük a felújított Sas-palotát, a székesegyházat, a Kanonok-sort, a Hold-templomot, egy hídon átkeltünk a Sebes-Körösön is. Ezután a friss levegőjű Királyhágón álltunk meg. Egyszerűen nem lehet szavakba önteni azt a gyönyörű kilátást, ami út közben kísért bennünket! Hamarosan a színes Kolozsvárra érkeztünk meg. Szállásunk kifogástalan volt, bőséges estebéd fogadott minket. A szobaablakokból a környék hegyeire is ráláttunk. Később sétát tettünk ebben a városban is. Örömmel fedeztük fel itt is a kulturális és történelmi emlékeket: Mátyás király szülőházát, a Szent Mihály templomot. Másnap a Tordai-hasadék és a sóbánya meglátogatása következett. Kötél- és gerendahidakon haladtak át a bátrak a hömpölygő patak felett, melynek zúgása mindent betöltött. A sóbánya kezdetben nem tűnt érdekes látnivalónak, de aztán megállt szinte a lélegzetünk is attól, amit ott láttunk. Lépcsőkön ereszkedtünk le a 190 méter mély üregbe. Néhányan még a tó közepén kialakított só-szigeten is sétáltak. Mások felülhettek az óriáskerékre is. Izgalmas volt azt a berendezést látni, amivel az egyre mélyebb bányából lovak segítéségével húzták fel a sót a 18. századtól kezdve. Tordán még tudtunk focizni is, no meg belefeküdni az érintetlen környezetbe. A hazafelé vezető út is legalább olyan érdekes és izgalmas volt. Megálltunk Csucsán, a Boncza-kastélynál, ahol Ady Endre élete végén feleségével élt néhány évig. Körösfőn megcsodáltuk a református templomot, koszorúinkat helyeztük el Vasvári Pál szobránál, aki szabadcsapat szervezése közben fiatalon halt hősi halált 1849-ben a közelben. Megláttuk a Körös forrását is. Minden nap a vacsora után értékeltük a napot, sokat nevettünk mindazon, ami velünk azon a napon történt. És csak jó dolog történt velünk a három nap alatt. A kirándulás vége felé már egyre több diákot szomorúság töltött el, mert itt kell hagyni a gyönyörű vidéket. A csodálatos emlékek beégtek a szívünkbe, igyekszünk felnőttként is visszatérni ide.
2017. június 12.
Molnár Letícia 7. b, Petri Zoltán 7. c és Farkas Richárd 7. a osztályos tanuló
A vésztői diákok Nagyváradon a Sas-palotában
Kolozsvár főterén a vésztői hetedikesek