Május 6-8. között a Szabó Pál Általános Iskola és AMI hetedik osztályos tanulói az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő HATÁRTALANUL! pályázati program keretében Romániába utaztak. 31 tanuló és 4 pedagógus három felejthetetlen napot töltött Erdély legszebb vidékein. A kirándulás során a gyerekek meglátogatták Nagyváradot, Kolozsvárt, a Tordai-hasadékot, a Tordai sóbányát, Körösfőt, majd hazafelé útba ejtették a Medve barlangot is. A Határtalanul! program célja az összetartozás, a határokon átnyúló szolidaritás erősítése. A tanulók és kísérőik lelkesen készültek a tanulmányi kirándulásra és felkészülten várták a rájuk váró csodás élményeket.
A nagyváradi városközpontban tett sétánk során mindenhol a felújítás nyomait figyelhettük meg. Szépül a híres Sas Palota, Erdély egyik legszebb szecessziós épülete, a Főtér és környéke. Megálltunk a sétáló utcában a Holnap című folyóirat alapítóinak szobránál. Felkerestük a Püspöki Palotát és a Kanonok sor is. A szépen gondozott parkban Szent László szobránál is megálltunk.
Délután értünk szálláshelyünkre, Kolozsvárra a Bethlen Kata Diakonóiai Központba. Gyors ebéd után a városközpont felfedezésére indultunk. Megnéztük Mátyás király szobrát, szülőházát illetve a Szent Mihály templomot is. Megtudtuk, hogy a Szent Mihály templom Erdély második legnagyobb alapterületű temploma, amely Kolozsvár főterén, a hajdani Nagypiacon áll. A szemerkélő eső sem vette el a kedvünket a sétától.
Másnap reggel Torda felé vettük az irányt. Délelőtt a Sóbányát látogattuk meg. Mindannyian nagyon izgatottak voltunk, hiszen hallottuk iskolás társainktól, akik már jártak erre, hogy ez a sóbánya lenyűgöző. Igazuk volt, lélegzetelállító kép tárult elénk, mikor a 13 emeletnyi szikrázóan kivilágított mélységet megláttuk. Délután a természetet fedeztük fel. A Tordai hasadék sziklái között csodáltuk az égbe törő csúcsokat, hallgattuk a patak zúgó robogását. Természetvédelmi területen jártunk, különleges növényfajok között. Ezt követően igazi kihívás volt a Fellegvárba feljutni. Mindannyian jól elfáradtunk. Az elénk táruló látvány csodaszép volt. Szinte az egész Kolozsvárra rálátunk. Pihenés közben István bácsi elmesélte, hogy a Fellegvár főkapuja kelet felől lehetett, amelyhez ma is lépcsősor vezet. A várat az 1944. július 2-i bombázás pusztította el, de három kisebb épülete és egy kapuja ma is áll. Vacsora után beszélgettünk, szórakoztunk. Fáradtságunk ellenére is nehezen tudtunk elaludni.
Reggel búcsút vettünk szállásadóinktól, hazafelé indultunk, de újabb csodás helyeket fedeztünk fel útközben. Láttuk a Sebes Körös eredeténél felállított emlékművet. Nagyon sajnálatos, hogy jelenleg nagyon elhanyagolt állapotban van. Megálltunk Körösfőn, a körösfői iskolával évek óta nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Megemlékeztünk Vasvári Pálról, aki forradalmár volt, az 1848-as márciusi ifjak egyik vezéralakja. A fiatal szabadságharcos és forradalmár Kossuth Lajos parancsára szállt harcba az általa szervezett Rákóczi Szabad Csapat őrnagyaként. Vasvári Pál Kalotaszeg határában a Gyalui-havasokban esett el 1849. július 6-án, amikor csapatával védte a környékbeli magyar falvakat a betörő román seregektől.
A református templomot 1764-ben építették. Itt őriznek 1660-tól egy felbecsülhetetlen értékű török szőnyeget, melyet II. Rákóczi György hagyott itt, hálája jeléül a harc mezején szerzett sebeinek ápolásáért. Gyönyörű a templom fa kazettás mennyezete. Ezután a település főutcáján csodáltuk meg a kirakodóvásárt. Ez a magyar település, híres az asszonyok varrotasairól és a férfiak fafaragásairól. Elsősorban a korondi porcelánokat és a székely háziipari termékeket árulják.
Izgalmas része következett a kirándulásunknak, hiszen igazi szerpentin úton keltünk át a hegyen. Az elénk táruló hegycsúcsok látványa felejthetetlen emlék marad. A délutáni programunk a Medve Barlang meglátogatása volt. István bácsi fordította az idegenvezető szövegét, így nem csak a látvány nyűgözött le bennünket. Csodálatos cseppkőképződmények között kanyargott az utunk, szinte mindent le akartunk fényképezni.
Élményekben gazdag 3 napot tölthettünk el a pályázat segítségével. Sokan megfogadtuk, hogy ezekre a helyekre még újból el fogunk majd látogatni, másoknak is szeretnénk megmutatni azokat a szépségeket, amiket mi láttunk.
