Együtt az elfogadásért 2026. február 23-27. között intézményünkben, a vésztői Szabó Pál Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola falai között valósult meg az Inkluzív Témahét, amelynek minden programja azt a célt szolgálta, hogy tanulóink életkori sajátosságaikhoz illeszkedve tapasztalják meg az empátia, az elfogadás és az együttműködés erejét. Hétfő - Magyar Parasport Napja A mozgás és a személyes megtapasztalás került a középpontba. A Sportcsarnokban akadálypályán haladhattak végig a diákok - bekötött szemmel, társuk segítségével -, kipróbálhatták az ülőröplabdát, valamint széken ülve kosárra dobásban is próbára tehették ügyességüket. A közös élmények erősítették bennük a bizalmat, az egymásra figyelést és a segítő szándék fontosságát. A hét során lehetőség nyílt csörgőlabda kipróbálására is, valamint filmvetítések és azokat követő beszélgetések segítették a téma mélyebb feldolgozását. Kedd - A kulturális sokszínűség napja A farsangi hangulatot összekapcsoltuk a világ kultúráinak megismerésével. Megidéztük a riói és velencei karnevál színes világát, a mohácsi busójárás hagyományait, valamint cigánytánccal is gazdagodott programunk. A tanulók megismerkedhettek más nemzetek konyhájával, táncaival, hagyományaival, meséivel. Mini világkiállítások, plakát- és projektfeladatok, valamint játékos világkvízek és rejtvények tették teljessé a napot. Szerda - Érzékenyítő személyes találkozások napja Megható és lélekemelő pillanat volt, amikor Máté Roland visszatért egykori iskolájába, és őszintén beszélt életútjáról, küzdelmeiről, a protézissel való együttélés mindennapjairól és az elfogadás jelentőségéről. A délelőtt folyamán a segítőkutyák munkájával is megismerkedhettek diákjaink a Kutyával Egy Mosolyért Alapítvány közreműködésével. Délután pedagógusaink számára irodalomterápiás foglalkozás valósult meg, amely szakmai és emberi szempontból egyaránt megerősítő alkalom volt. Csütörtök - A másság elfogadása a gyakorlatban Drámapedagógiai órák segítették a 6.a és 6.b osztály tanulóit abban, hogy élményszerű formában dolgozzák fel az elfogadás témáját. Délután a Vésztői Sérült Gyermekekért Egyesület munkatársai tartottak érzékenyítő előadást. A foglalkozás során szó esett a fogyatékosság különböző típusairól, a tiszteletteljes szóhasználatról, majd forgószínpadszerű állomásokon próbálhatták ki a tanulók a látás-, hallás- és kommunikációs nehézségeket modellező helyzetgyakorlatokat. Péntek - Inkluzív üzenetek, kreatív zárónap A hét zárásaként a diákok plakátokat készítettek a parasportról és az akadályozottság különböző formáiról, fonalképeket alkottak, valamint megismerkedtek a Braille-írással is. Az elkészült munkákból kiállítás nyílt az iskola aulájában, amely méltó összegzése volt a hét gondolatainak és élményeinek. Hiszünk abban, hogy az elfogadás tanulható. Felelősségünk olyan közösséget építeni, ahol az empátia érték, a különbözőség természetes, és minden ember története tiszteletet érdemel. Köszönjük mindazok munkáját és közreműködését, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a hét valódi tartalommal, élménnyel és üzenettel teljen meg. Felsós tanulóink visszajelzései a hétről: Íme néhány üzenet, amelyet ők írtak: Rájöttem, hogy azokról az emberekről, akik mások mint mi, nem kell rossz véleményt formálnom. Lehet, hogy a külsejük más, vagy másképp gondolkodnak, de ugyanolyan emberek. Ha tudunk, segítenünk kell nekik, de ettől nem leszünk hősök. Én tisztelem őket. Nekem az volt reggel a gondom, hogy esett az eső, ők sokkal nagyobb kihívásokkal néztek szembe, és sokkal nagyobb kitartással élnek. Ők a hősök. Ez után a hét után fontosabbnak látom az emberek elfogadását, s azt, hogy minden emberben meglássam, hogy valamiért különleges. Fontos, hogy mindenkinek ebbe az irányba formálódjon a véleménye, s úgy segítsen majd, hogy azzal ne bántson meg senkit. Láttam, milyen nehéz ezeknek az embereknek az élet. Megdöbbentem, hogy nekik olyan dolgokkal is foglalkozniuk kell, ami nekem természetes. Közelebb vitt ez a hét a megértéshez. Most már tudom, hogy milyen nehéz lehet. Eddig is tudtam, de azt hiszem voltak előítéleteim. Rájöttem, hogy nem szabad. Nem tudom mi történt, és velem is megtörténhet. Sok ember születésétől fogyatékkal él, mások menet közben lesznek azok. Most először gondolkodtam el, hogy melyik lehet rosszabb. Egyik se lehet jó, és az egy különleges dolog, hogy ezt fel tudják vállalni, és tök jó életük lesz utána. Valamiért azt hiszem, a fogyatékkal élők jobban tudnak szeretni. Lehet, hogy nem így van, de az biztos, hogy nekik már más dolgok a fontosak, és ők már jobban látják a lényeget. Soha többet nem mondok olyat, hogy beteg vagyok, amikor nem is. Megértettem, hogy mások tényleg állandóan egy állapottal élnek, s nagyon rossznak érzem, hogy betegnek mondtam magam, amikor csak nem akartam suliba menni. Nem szabad feladni. Van olyan, hogy azért nem akarok felkelni és iskolába menni, mert álmos vagyok. Most rájöttem, hogy van, aki nem is tud, pedig szeretne. Hálás vagyok azért, hogy egészséges vagyok.