Beszámoló a Határtalanuk kirándulásról
Iskolánk 7. osztályos tanulóinak volt szerencséje a Határtalanul program keretein belül rövid, de tartalmas kirándulást tenni Erdély csodás tájaira.
Az előkészítő foglalkozások és szülői tájékoztató után, nagy izgalommal vártuk a 2025. 05. 09-e reggelét, hogy útra kelhessünk és felfedezzük a tanítási óráinkról már ismert különlegességeket.
Pénteken első megállónk (az időutazás után) Nagyvárad belvárosa volt, ahol megcsodáltuk a Szigligeti Színház épületét, kis folyóparti séta után a Fekete Sas Szállodában tettünk egy rövid, de lenyűgöző látogatást.
Utunkat a Királyhágón keresztül a Tordai sóvölgy felé vettük. A bányában végig jártuk a látogatható tárnákat, megtekintettül a kihelyezett tárgyakat, és megcsodáltuk a barlang alján lévő sós tavat. Arra készültünk, hogy a barlang 10-12 °C- os hőmérséklete hideg lesz számunkra, de a magas páratartalom és a rengeteg lépcső miatt alaposan leizzadtunk mire bejártuk minden szegletét.
Volt időnk kipihenni a lépcsőzés fáradalmait a buszon mire megérkeztünk a különleges Medve - tóhoz Szovátára. Körül sétáltuk a tavat, a fiúk a domboldalakat is felfedezték, majd találkoztunk Erdély első medvéjével, igaz fából faragták, de kevesem mertük megölelni.
Farkaslakán megkoszorúztuk Tamási Áron sírhelyét, megcsodáltuk az előtte elhelyezett faragott követ.
Este kilenc óra körül érkeztünk meg a Szentegyházán lévő Emőke- panzióba. Nagy szeretettel és sok- sok finom étellel fogadtak minket. Vacsora után elfoglaltuk a szobáinkat, s mivel mindenki fáradt volt hamar elcsendesedett a csapat.
Szombaton a kiadós reggeli után meglátogattuk a helyi tejtermelő tehenészetet, ahol a tulajdonos részletesen elmesélte hogyan zajlanak a hétköznapok náluk. Legnagyobb bánatunk az volt, hogy a teheneknek nem volt kedvük barátkozni velünk, akárhogy is próbáltuk magunkhoz csábítani őket finom falatokkal, csak a helyi lakosokkal álltak szóba. Különlegességképpen kóstoltunk természetes sós vizet, melyet egy közeli kútból húznak fel és főzésre-(hígítás után), valamint pácolásra használják. Ezt a vizet kezünkről elpárologtatva apró csillogó sókristályokat csodálhattunk a reggeli napfényben. Tündérpor! tettük a megállapítást és tovább robogtunk a Csíkszeredai Csíki Székely Múzeumba. A Mikó várban éppen bormustrára készültek, ahová meghívást ugyan nem kaptunk, de körbe vezettek minket a standoknál, így rájöttünk, hogy egész Kárpát- medencénk borvidékei képviseltetik magukat ez eseményem. A múzeum belső termeiben szeretettel és csupa érdekes mondával- legendával vártak minket a múzeum tárlatvezetői. Sokat tanultunk, de észre sem vettük, tátott szájjal ittuk az ízes Csíki szavakat, itt is lehet valami időhurok, hiszen észre sem vettük mennyi lett az idő.
Megtekintettük a Csíksomlyói Kegytemplomot, sajnos odabent misét tartottak, ezért nem mentünk be hogy megcsodáljuk Szűz Mária varázslatos erejű szobrát.
Tovább mentünk a napi tervezett útvonalunkon és lesétáltunk a marosfői hegyoldalon egészen addig, amíg rá nem találtunk a Maros folyó forrására. Védőőrizetünk is lett, mert egy kutya csatlakozott a csoportunkhoz, és visszakísért minket a buszhoz. Fő a biztonság, hiszen a medve nem játék!
Medve! Itt lehet nincs is! Ezt nem hagyhattuk annyiban, ha ő nem jön hozzánk, nekünk kell felkeresnünk! Meg is találtuk Gyergyószentmiklóson. ?Nem táncolt?, csak ült és Ránk várt a fából készült medveszobor! Jól le is fotóztuk, sokszor- sokan, megosztottunk vele néhány történetet és tovább álltunk.
A napunknak még nem volt vége, hiszen várt ránk a Gyilkos- tó, sajnos az előző napokban bőséges csapadék hullott a hegyekben, így a tó vízszintje kicsit magasabb volt, de ennek ellenére láthatóak voltak benne az egykori fenyők csonkjai. Hosszan lesétáltunk a tóparton, mondhatni bemelegítettünk a következő nagyobb sétánkra, hiszen a Békés- szoros is alig várta, hogy megmutathassa nekünk égbe nyúló sziklafalait. Lesétáltunk a szurdokvölgyben, körülöttünk a festői sziklák: Kis-Cohárd (1344 m), Csíki-bükk (1264 m), Oltár-kő (1154 m), Mária-kő (1125 m). Bámulatos látvány volt. Ismét útra keltünk és a naplemente a Zeteváraljai víztározónál ért minket. Szerencsénkre pont a lépcsőnél álltunk meg, így le is sétáltunk a mesterséges tó partjára. Sötét volt mire a panzióba értünk, de ismét királyi megvendégelés várt ránk. Vacsora után bár mindenki nagyon fáradt volt, nehezen jöttek az álommanók. Reggeli után kicsit fáradtan, kicsit bánatosan indultunk neki az utolsó nap kalandjainak. Szejkefürdőn a Székelykapu múzeumban végig sétálva feljutottunk Orbán Balázs sírjához. Ezután a Mini Erdély nevű makettmúzeumot látogattuk meg. Nagy élmény volt óriáshoz hasonlóan bejárni és megcsodálni minden történelmi épületet. Teljesen egyedül voltunk az egész területen, ezért a játszótéren sem kellett osztozni senkivel.
A következő pihenőnk Korond volt, ahol a bazár lehetőséget adott ajándék vásárlására, és helyi különlegességek megismerésére. Fazekas termékek, fafaragások, játékok, sótermékek, népviselet, méz, lekvárok minden mit a kincses Erdély tartogathat a látogató számára.
Kirándulásunk utolsó túrája várt még ránk, a Tordai ? hasadékban. Sajnos ekkor már nagyon esett az eső, aggódtunk is, hogy vajon tudunk-e sétálni, vagy az eső ellehetetleníti. A tündérek azonban vigyáztak ránk, és mire odaértünk már csak csepergett. Mire az erdei részt elhagytuk és elértük a sziklákat, legnagyobb örömünkre a hasadékban kisütött a nap. Utunk során mindenki annyira koncentrált, hogy vigyázzon magára és egymásra, hogy észre sem vettük, hogy kiértünk a hasadékból. Visszafordulva sokkal többet láttunk a tájból így észrevettük a rejtett varázslatot is.
Lenyűgöző túránk után mindenki épségben, fáradtan, de élményekkel telve ért vissza a buszhoz. Ezután már csak a hazaérkezés maradt, meg persze az időutazás. 9 órakor léptük át a határt és 9 órára érkeztünk meg az iskola elé.
Hálásan köszönjük a lehetőséget mindazoknak, akik lehetővé tették kirándulásunk megvalósulását. Életre szóló élményben volt részünk!
Dugmonits Csilla of.