Ma búcsúztatjuk Tóth Istvánt.
Fejes Zsuzsa: szordínóval...
Évtizedekkel ezelőtt, egy békési koncert kapcsán hallhattuk először nemes hangú Amatiját. Az olasz mesterhegedű hangja úgy zengte be a hatalmas templom csarnokát, úgy fonta körbe a boltívek között némán figyelő hallgatóságot, hogy áhítat teremtődött, és üzenete melegséggel töltötte el az emberek szívét. 1968 október elejét írtunk...
A zene világnapja tiszteletére adott akkor hangversenyt Tóth István koncertmesterrel az élen a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar. És azóta ki tudja hányszor, hány koncerten és hány városban, hány országon át ívelt a növekedésük, mennyi figyelmet, tapsot és elismerést kaptak a közönségtől, és mekkora rangot vívtak ki maguknak nemzetközi szinten is!
Románia, Jugoszlávia, Belgium, Olaszország, Finnország, Németország mellett Japánba is eljutottak a Magyar Rádió Gyermekkórusával, s a megye Ifjú Zenebarát koncertjein, az Országos Filharmónia bérleti hangversenyein 2008-ig Tóth István szólistaként is fellépett.
A békéscsabai születésű muzsikustárs szegedi tanulmányai befejeztével, 1965-2008-ig volt a békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola vonós tanszakának vezető tanára. Pedagógiai munkája során legfontosabbnak az utánpótlás nevelését tartotta. Számos tanítványa lett hegedűművész, zenekari játékos, zenetanár itthon és külföldön, vagy a klasszikus értékek aktív továbbvivője, hirdetője. Diákjai szerették, tisztelték, elismerték. 1965-től a Békés Megyei Jókai Színház zenekarának koncertmester-helyettese, majd koncertmestere lett, s vitt sikerre zenésztársaival számos operettet hazai színpadokon és külföldön.
1970-ben felkérésre megalapította a Balassi Táncegyüttes zenekarát, a táncosokkal bejárták egész Európát, s a Dijon-ban rendezett, nemzetközi fesztiválon az I. díjas Aranyfürt-díjat az általa vezetett Balassi zenekar nyerte el.
A Gyopároson indult, majd a Békés-tarhosi Zenei Napok keretében folytatódott Nemzetközi Vonószenekari táborban az 1976-os kezdettől tevékenyen közreműködött. Húsz esztendeig tanítványaival és betanító tanárként segítette a tábor munkáját, és számos alkalommal, a tarhosi Zenepavilonban rendezett záróhangversenyen, karmesterként irányította a fiatalokat.
Tóth István szakmai tudását fémjelzi, hogy egykori tanítványa, Uhrin Viktor hegedűművész lett a Békéscsabai Szimfonikus Zenekar jelenlegi koncertmestere.
1989 őszén Tóth István megalapította a megye zenetanárainak bevonásával a Békéscsabai Vonós Kamarazenekart. A zenekar repertoárja az operettől a komoly zenéig, a magyar zenétől a bécsi táncokig, filmzenékig terjedt a közönség nagy örömére. Több alkalommal adtak koncertet Békéscsaba Város Polgármesteri Hivatala dísztermében, az újévi pohárköszöntő ünnepségen.
Koncertfellépési lehetőséggel támogatták a megyéből elszármazott fiatalokat, Tóth Péter, Fejes Tamás, Tóth Rita, Újházy Gyöngyi, Nagy Ivett, Benedekfi István, Benedekfi Zoltán, Farsang Katalin, Berta István hangszeres művészeket.
Többször kaptak meghívást a Budapesti Művészeti Hetek koncertsorozatára, ahol az ország kiváló előadóival léphettek fel.
A világhírű Liszt Ferenc Kamarazenekar kurzusára sokszor fogadták az együttesüket. Rolla János koncertmester és zenekara támogatását 20 éven keresztül élvezhették. Több magyar zeneszerző darabját a Békéscsabai Vonós Kamarazenekar mutatta be először a megyében. Munkájuk elismeréseként a zenekar Békéscsaba Kultúrájáért kitüntetésben részesült. A zenekar vezetője 2010-ben, a 20 éves jubileumi koncertje után búcsút mondott a színpadi szerepléseknek, vonós kamarazenekara megszűnt.
2008-ban vonult nyugállományba a békéscsabai Bartók Béla Zeneiskolából. Egyedül élt Békéscsabán.
A 2014/15-ös tanévtől Vésztőre hívták, a Szabó Pál Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola vonós tanszakára, ahol heti 10 órában tanított. Növendékeivel e helyről is szép eredményeket ért el a megyei hegedűversenyeken és különböző, iskolai és városi rendezvényeken.
TÓTH ISTVÁN közel félévszázados, zenepedagógiai munkáját Szocialista Kultúráért, 3 alkalommal ?Minisztériumi Dicsérettel, 1966-ban Kiváló Pedagógus, majd Az év tanára elismerésekkel jutalmazták szakmai felettesei.
Életútja végén nehéz elköszönni egy jó baráttól, akihez ezernyi emlék köt bennünket Apáink világháborús barátsága, majd közös, gimnáziumi éveink, kirándulások, kamaszkori bohóságok, irodalmi színpados szereplések, koncertek, érettségi, diploma, a nagybetűs ÉLET kezdete néhány kilométernyi távolságban, egymás közelében. Tudva, figyelve a másik előrejutását, önzetlenül örülni a jónak, és vigasztalni egymást, ha sérelemmel kell szembesülnie olykor valamelyik félnek...
Minden ember élete véges. És minden ember valami maradandót szeretne hátrahagyni, mikor örökre mennie kell Tudást, emlékképeket, átélt pillanatokat, a mindennapi küzdelmek ellenére is csakis a jót, a jókat, a legjobbakat.
És kimondatlanul is mindenki szeretetre vágyik. Elismerésre, biztatásra, ölelésre, mosolyra, segítő kézre, ami a hálát is kifejezheti oda-vissza, ember és embertársai között.
Váratlan hirtelenséggel értesült róla mindenki, hogy végleg elment a MUZSIKUS-IKON Békéscsabáról
A zenei élet régóta vérszegényebb nélküle.
Kísérje eltávozott lelkét családja, barátai, tanítványai és a közönség szeretete!
Isten áldjon, drága Barátunk! Békesség legyen Veled!
