Bringás vándortáborosaink Csereháton az 5. napon belekóstoltak az önellátásba is, hiszen falusi szálláshelyükön, Viszlón maguknak készítették a reggelit, és a konyhát is ők tették rendbe maguk után.
Első útjuk a Rakacai görögkatolikus templomhoz vezetett, majd ismét a magyar-szlovák országhatáron tekeregtek, ahol az eléjük táruló látványban gyönyörködhettek: az Alacsony-Tátra vonulata, Szepsi és Kassa városa méltóságteljesen terül el és uralja a Felvidék ezen részét. A maroknyi Kofola-csapatot a 12 %-os emelkedő sem riasztotta vissza a közkedvelt szlovák gyógynövényes nedű megszerzésétől.
Ezen a napon próbára tette vándortáborosainkat az időjárás és a domborzat is, de csupa mókás nevű településen bringáztak át. Szemerére meredeken suhantak le, ahol megtekintették a Pallavicini kastélyt k?vülről és áttekertek a kastélykerten is. Fáj-ra érve megnézték a felújítás alatt lévő szép Fáy-kastélyt szintén csak kívülről. Innen elindulva viszont megtudták, milyen, amikor fáj a láb az emelkedőn felfelé való tekeréstől. Litkán elkezdett ritkán esni az eső, és végig kísérte a csapatot egész nap. Gagyvendégi után a félig felázott földúton, vendégmarasztaló sárban tekertek a még mindig szemerkélő esőben, de páratlan kilátásban gyönyörködve. Végül összesen 500 m szintkülönbséget leküzdve és 63 km-t maguk után hagyva érkeztek meg aznapi szálláshelyünkre, a Rejtekadó -völgybe Szanticskára. Ez a tüneményes hely apró részleteivel, fejedelmi ételeivel és kiszolgálással elvarázsolta a csapatot, amin még a sátrakból sokáig hallgatott eső sem tudott rontani.
