A Szabó Pál Általános Iskola és AMI 83 tanulója március 24-én színházi előadáson vett részt Békéscsabán. Évek óta rendszeres színházba járók vagyunk, s mára már büszkén mondhatjuk el magunkról, hogy a szülők szűkös anyagi helyzetének ellenére is sikerült két buszt is megtöltenünk gyermekekkel, akik már nagyon várják ezeket az előadásokat. Az idén mindhárom előadás zenés-táncos darab volt modern, újszerű felfogásban.
Most az Állat(i)mese c. darabot láthattuk, ami mindannyiunknak tanulságos volt.
Mi, emberek, hajlamosak vagyunk kivetíteni saját tulajdonságainkat a minket körülvevő állatvilágra is. Így lesz az egyszeri rókából sunyi, minden hájjal megkent gazember, a nyusziból eszes, bár félénk fürgelábú, vagy éppen a bikából üresfejű, erőtől duzzadó izompacsirta. Holott ezek az állatok valójában egyszerű élőlények, csupán mi, emberek varázsolunk belőlük gyámoltalan áldozatot, vagy éppen fenevadat, szörnyeteget. Az Állat(i) mese csak részben állati, hiszen egy ízig-vérig emberi történetet mesélünk és táncolunk el, amihez segítségül hívjuk az egyfarkú, kétszárnyú, négylábú, tízkörmű, szőrös barátainkat.
Főhősünk Sunyesz, a ravaszdi róka, akinek „se kutyája, se macskája”, egyedül bolyong a világban, miközben ott szedi rá az erdő lakóit, ahol csak tudja. Nem is bíznak benne, elkergetik. És ismerjük a pletyka természetrajzát: gondoskodnak is róla, hogy rossz hírét keltsék mindenhol. Mi pedig, miközben megismerjük Sunyesz valódi természetét, szinte már meg is szeretjük ezt a jóindulatú, kedves csavargót, aki a legszorongatóbb helyzetekből is kivágja magát. De kutyából nem lesz szalonna, a vér pedig nem válik vízzé… Vagy mégis?
Csillagné Baksa Margit
szabadidő-szervező